A Vértes hegység sűrűjében, az erdő mélyén áll a romjaiban is páratlan szépségű vértesszentkereszti kolostor. A festői látványt nyújtó romok meglátogatása maradandó élmény! Az apátság romjai Oroszlány közigazgatási területén találhatóak, az Oroszlány és Pusztavám közti út melletti dombtetőn, természetvédelmi környezetben, melyeknek őrzése folyamatos.
Az első írásos feljegyzés 1146-ban a Csák-nemzetségből származó Ugrint nevezi meg a monostor alapító és adományozó urának, mely kezdetben csak szerény épületegyüttes volt. A kiemelkedően tehetséges, fontos egyházi méltóságokat betöltő II. Ugrin jelentősen kiépíttette és megfelelő javadalmakkal látta el. Az apátság a fénykorát a XIII. század első harmadában élte. Ez tükröződik a gazdag díszítésű, magas technikai színvonalon megépített templom romjain is.
Építészeti megoldásaiban már megjelenik a korai gótika. Ezt mutatják a nyolcszögű pillérek, bimbós, leveles oszlopfők és a hajó csúcsíves záródása. Az épületegyüttest a környékbeli lakosság a vörösmárvány díszítései miatt " vörös kolostornak " is nevezte.
A XIV. században a Csák- nemzetség szerepe a Vértes hegységben egyre inkább visszaszorult. Váraik, birtokaik királyi tulajdonba kerültek, a hegység királyi vadászterületté vált. Az uralkodók kíséretükkel gyakran megfordultak ezen a helyen. Így IV. László, Nagy Lajos és Zsigmond király, aki a bencés rendet támogatta.
Az apátság azonban hanyatlani kezdett, miután Zsigmondtól a Rozgonyiak kapták meg a kegyúri jogot. Az egyre rosszabb állapotba került apátságot a bencés szerzetesek elhagyták. Mátyás király kérésére IV. Sixtus pápa engedélyezte, hogy az uradalom a domonkosoké legyen. A Vértesbe települt domonkosok építkezésbe kezdtek és kerengő-folyosót alakítottak ki, az északi oldalon pedig új épületszárnyat emeltek. Még a XVI. században is folytak itt átalakító munkák.
A kolostorban az életet a török pusztítás szüntette meg. A törökök valószínűleg erődnek használták a gyönyörű épületet. Kivonulásuk idején már rom volt. 1727-ben az Esterházyak kezébe került a Vértes nagyobbik része. Ekkor a vértesszentkereszti apátság évszázados kövei más helyen kezdtek új, kevésbé magasztos életet. A növényi ornamentikával díszített, faragott oszlopfőket, csúcsíves ablak- és kapukeretköveket az Esterházyak a tatai és a csákvári kastélyukba szállíttatták, ahol a kor divatja szerint romantikus műromokat építtettek belőlük, melyek ma is állnak.
Mára már csupán néhány 8-10 m magas, megszürkült falmaradvány, széles falpillér, kapuboltozat-töredék maradt az eredeti helyén. Mégis ez a templomrom a töröktől dúlt, lakosságtól széthordott állapota ellenére is az ország egyik legszebb műemlékmaradványa. Látogassanak el ide, tekintsék meg építészetünk egyik legértékesebb, romjaiban is lenyűgöző emlékét!
További képeim: http://indafoto.hu/fulemule/collections
