Bakonybél Észak-Bakony közepén, Bakony legmagasabb hegyének, a Kőris-hegynek közelében, a Gerence-patak partján fekszik, Zirctől 16 km-re. A település története mindvégig összefonódott a bencés monostoréval, melyet I. István alapított. Az Árpád korban jelentős szellemi központ volt.
A Borostyán-kút vagy közismertebb nevén Szent-kút, Bakonybél környékének egyik legkedveltebb kirándulóhelye, Veszprém megye természeti csodáinak egyike. A hely megkapó békéje, évszakonként változó varázsa sok évszázadon át hatott az Istent a természetben kereső emberekre.
A kultikus hely kapujában, a baloldali oszlopon egy idézet köszönti a látogatót, jelezve, különleges helyre érkezett:
"Áldozóhely volt. Szentély. Pogány templom, később keresztény.
Mutatja még egy-két mohos darab a hajdani falakat. Most csak egy hely.
Fű, fa és bokor a tenyészget csöndjében. Élni akar.
Lábod ősi ösvényre ismer.
Akármikor jössz, itthon van az Isten."
Kányádi Sándor: Folytonosság
A Borostyán-kutat az írott és a szóbeli hagyomány egyaránt a bakonybéli monostor alapító szentjeivel, a bajor Szent Güntherrel és a velencei Szent Gellérttel hozza összefüggésbe. Mindketten kiemelkedő alakjai voltak annak a 11. századi bencés szerzetesi megújulásnak, melynek jellemzője a remeteség, a zarándoklat és az evangéliumi szegénység újra felfedezése, valamint Isten Országának hirdetése. Őket is megihlette a bakonybéli-medence különleges helyének szépsége, ezért telepedtek le itt.
A Borostyán-kút névhasználat arra vezethető vissza, hogy a három kútforrást befoglaló medence oldalába az elődök borostyán köveket építettek. Az 1857-ben, a Családi Lapokban Bakonybélről szóló útleírásban Hármaskútnak nevezik a remeteséget. A három forrás mindegyikének neve is van: Gellért, Mór és Günther. A cikk írója szerint a Borostyánkő lábánál található nagyméretű kősziklákat a népi hagyomány Szent Günther könnyeinek nevezi.
Szent Gellért a velencei Szent György Monostorból, 1015-ben érkezett Szent István udvarába. Nyolc évvel később a nép zaja elől menekülve 1023/1024 fordulóján telepedett meg a bakonybéli monostor remeteségében, ahol hét éven át böjtnek, imádságnak és virrasztásnak szentelte magát. Ki sem mozdult kunyhójából, melyet saját kezűleg épített. Itt fogalmazta meg műveit. István király miután megalapította a Marosvári Püspökséget, annak megszervezését és kormányzását Gellértre bízta, aki a király halála utáni zavargásoknak esett áldozatul, 1046. augusztus 29-én. Gellért személye missziós lelkületű volt, aki a tanítás és a remeteség, a magány és a közösség kétpólusú világában élt. Szent László király kérésére a pápa 1083-ban szentté avatta.
A község tisztelettel őrzi Szent Günther és Szent Gellért legendáját. Először 1826-ban emeltek az emlékhelyen kápolnát, amelyet a 19. század végén a ma álló épület váltott fel. Ekkor készült a 14 képből álló stáció és a szikla tetején található kálvária, Krisztus, Szűz Mária és Szent János alakjával.
Három forrás fakad a kápolna előtt, amelyet kőből rakott medencével foglaltak kútházba. A medence közepén dombormű eleveníti fel Szent Gellért e helyhez kötődő legendáját. Emlékét egy szintén Szent Gellértet és egy szarvasborjút ábrázoló szobor is őrzi, mely Opra Szabó István zirci szobrászművész alkotása.
A kápolna mellett lépcső vezet egy falazott sziklahasadékhoz, amely elé egy Lourdes-i Mária szobor került. A szájhagyomány szerint e barlang lehetett a remeteség helye.
A kápolna környékét a falu összefogásával állították helyre, 1996-ban. Ekkor duzzasztották tavacskává a források vizét és alakították ki a parton a pihenőparkot. A padok háttámlájára az adományozók nevét vésték fel.
A Borostyán-kút rejtekhely, ez a remeték és zarándokok által megszentelt hely a belső elrendeződésnek, Isten és ember találkozásának színhelye. Látogassanak el ide, hiszen aki nyitott szemmel és érzékeny szívvel tekint a múltba, szemléli a tájat és önmagát, az kincset talál!
További képeim: http://indafoto.hu/fulemule/vizpart
