Formakincsét erősen meghatározza a triász időszaki, vastagpados dachsteini mészkő jellege. A hol vastagabb, hol vékonyabb rétegek váltakozása mozgalmas felületet ad a falaknak.
A barlangot kedvező elhelyezkedése és tágas terme miatt ősidőktől fogva használta az ember. Az előkerült csontmaradványok és kőeszközök arra utalnak, hogy már 70-80 ezer évvel ezelőtt a neandervölgyi ősembernek is menedékül szolgált. Az alsóbb rétegekből a vadászatok során elejtett mamut, ősbölény és óriás szarvas csontmaradványait találták meg.
Bár elhelyezkedése és jellege alapján tipikusan alkalmas ősemberi hajléknak, a XX. század eleji barlangokat érintő ásatási láz mégis sokáig elkerülte ezt a helyet. Csak az 1930-as években került rá sor, amikor Kessler Hubert próbaásatásának sikere után több évig tartó rendszeres ásatásra került sor. A feltárás során több, mint 12 méter magasságban felhalmozódott üledékrétegeket vizsgáltak át és távolítottak el az üregből. A legfelső szintből főleg a középkorból származó eszközök és cseréptöredékek kerültek elő sok emberi csont maradvánnyal. A temérdek emberi csont jelentette a barlanghoz fűződő mondák gyökerét.
A monda szerint a török időkben hét falu népe menekült ide és rejtőzött el a környéken dúló és fosztogató seregek elől. A törökök azonban észrevettek egy patakhoz lesurranó nőt, aki ivóvizet akart vinni szomjazó gyermekének. Őt követve bukkantak rá a barlangban rejtőzködő emberekre. Mivel az eltorlaszolt bejáraton nem tudtak bejutni, áttörték a barlang mennyezetét és kénkővel vegyített szalmafüsttel fojtottak meg mindenkit, aki bent volt.
A Szelim-barlang régészeti, őslénytani jelentősége és meghatározó tájképi jellege miatt 1982 óta fokozottan védett! Látogassanak el ide! Tegyenek egy sétát a barlangot körülvevő parkerdőben és tekintsék meg a közelben található Turul szobrot is!
