Az erődítmény az 1241-42-es tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülötte. Az első várat a Bana nembeli Jakab báró, kardhordozó mester emeltette egy védelemre kiválóan alkalmas sziklacsúcson, az Alföldről Pannonhalmán át Győrbe vezető sóút védelmére. A XIV. század elején a Csák nemzetség vásárolta meg tőlük. Később Károly Róbert király csatolta az uralkodói birtokokhoz a vadban bővelkedő területet.
1392-ben Luxemburgi Zsigmond a várat az uradalmához tartozó 31 községgel együtt a Garai főnemesi családnak adta át, azok délvidéki birtokaiért. A Garaiak birtokában 1482-ig maradt, a fiúág kihalásáig. Mátyás király 1483-ban kincstárnokának, Szapolyai Istvánnak adományozta.
A Garaiak a vár gótikus lovagvárrá történő átalakítását 1424-ben fejezték be. Ekkorra épült ki a többszörös védelmi vonallal körülvett belső vár is. Virágkora a XV. századra tehető. A XVI. század közepére a hódító törökök benyomultak Dunántúlra, ahol Csesznek Wathay Lőrinc kapitány vezetésével végvárként védelmezte az országot.
A Rákóczi szabadságharc idején a kuruc csapatok központi lőszer- és élelmiszerraktárat létesítettek a várban. Innen látták el a Dunántúlon harcoló alakulataikat. A vár börtönként is funkcionált, ahol a magas rangú hadifoglyokat őrizték.
A háborús idők elmúltával a vár szerepe megváltozott. A zordon kővárat az Esterházy grófok egy kényelmes lakhatást biztosító barokk kastéllyá alakították át. Harminc évvel később, az 1810-es nagy földrengés, majd az 1820-ban villámcsapás okozta tűzvész lakhatatlanná tette.
A szépen felújított várból gyönyörű a kilátás a Bakony erdőségeire.
Látogassanak el ide Önök is! Maradandó élményeket nyújtó kirándulással térhetnek haza! Ez a vidék visszavár!
További képeim: https://indafoto.hu/fulemule
